Ady Endre

Érmindszent, 1877. nov. 22. - Budapest, 1919. jan. 27. költő

Elszegényedett kisnemesi családból származott. Előbb a nagykárolyi piaristáknál, majd 1892-től 1896-ig a zilahi református kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait, ezt követően a debreceni jogakadémiára iratkozott be. Az első verse 1896. március 22-én a zilahi Szilágy című lapban jelent meg (Március 20.) - A. E. aláírással. Ezt követően rendszeresen publikált.

Miután 1897 januárjában abbahagyta jogi tanulmányait, előbb a kormánypárti Debreczeni Hírlap, majd a függetlenségi Debreczen szerkesztőségének tagja lett. Első kötete, a Versek 1899-ben jelent meg Debrecenben. 1900 januárjától a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében dolgozott. A feudális maradványokat ostorozó, forradalmi hangú cikkei miatt hamar felfigyelt rá a hatóság. Az Egy kis séta című írása miatt 1901-ben perbe fogták és háromnapi államfogházra ítélték, de mindez nem szegte kedvét, sőt: 1901 májusában a radikális Nagyváradi Napló segédszerkesztője, 1903-ban szerkesztője lett.

Életének jelentős eseménye, hogy megismerkedett Diósy Ödönné Brüll Adéllal, a Léda-versek ihletőjével. 1903 őszén megjelent a második, Még egyszer című kötete. Léda biztatására 1904 januárjában Párizsba utazott, az ottani élményei, tapasztalati nagy hatással voltak tájékozottságára, költői kiteljesedésére, ekkor ismerkedett meg a haladó politikai irányzatokkal és a francia szimbolistákkal is.

Miután hazatért Magyarországra, a Budapesti Napló munkatársa lett. A magyar líra történetében fordulópontot jelentett, amikor 1906 februárjában megjelent az Új versek című kötete. Költészete kapcsán alakult ki a társadalmi, irodalmi megújulás és a konzervatív tábor közötti harc. Az I. világháborúig még többször járt Párizsba, de eljutott Rómába, Velencébe és Nizzába is.

A korábbiaknál is hevesebb támadások érték az 1907-ben megjelent Vér és arany című kötete miatt. Ady Endre az 1908-ban indult Nyugat című folyóirat meghatározó költője lett. Ebben az időben sorra jelentek meg verseskötetei: Az Illés szekerén, 1908; Szeretném, ha szeretnének, 1909; A minden-titkok versei, 1910; A menekülő élet, 1912; A magunk szerelme, 1913; Ki látott engem? 1914; A halottak élén, 1918.

Verseinek köszönhetően vezéregyénisége lett a líra megújítását zászlójára tűző nagyváradi Holnap irodalmi körnek, és szoros kapcsolatot tartott fenn a forradalmi elveket valló egyetemistákat tömörítő Galilei Körrel. Munkájának egyetlen hivatalos elismeréseként 1909-ben megkapta a főváros 2000 koronás Ferenc József-díját.

Betegsége miatt 1909-től sok időt töltött hazai és külföldi szanatóriumokban. Miután 1912-ben szakított Lédával, megismerkedett Boncza Bertával, Csinszkával, akit 1915-ben feleségül vett. Ebben az időben már nagyon várta a megváltó forradalmat, verseiben a demokratikus megújhodásért, a jogtalanság és a kifosztottság megszüntetéséért szállt síkra. Számtalan tiltakozó cikket, verset ír a háború kitörése miatt, de súlyosbodó betegsége miatt egyre kevesebb ereje jutott az írása. 1918 novemberében részt vett a köztársaság kikiáltásának ünnepén, és még elment a haladó írók új szervezetének, a Vörösmarty Akadémiának az alakuló ülésére is, ahol elnökké választották, de ünnepi megnyitóját már nem tudta elmondani.

Ady Endre, a XX. századi magyar költészet forradalmi megújítója 1919. január 27-én hunyt el Budapesten. A nemzet halottjaként temették el.