Árpád-házi Szent Margit

Klissza, Dalmácia, 1242 - Nyulak szigete (ma: Margitsziget, Budapest), 1270. jan. 18.

Atyja IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkárisz Mária bizánci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordta édesanyja, amikor a tatárok betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de borzalmas vereséget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők a születendő gyermeket Istennek ajánlották, ha megszabadítja az országot a tatároktól. És megtörtént a csoda: valahol Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, és Batu kán is sietve távozott a meghódított területekrőll, hogy ott legyen az örökségen való osztozkodásnál.

Béla és Mária teljesítette fogadalmát, hároméves Margitot átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben. Béla király új kolostort építtetett a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margitsziget), Buda közelében. Itt tett fogadalmat Margit 1254-ben. Állítólag a tizenkét éves leány pontosan tudta, mit vállalt, amikor letette fogadalmát. Mindvégig ennek megfelelően, önmagát is megalázva, a legnagyobb aszkézisben élt. Életét az 1300-as évek elején írták meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben. Feljegyezték róla, hogy halála óráját is derűs arccal előre megmondta a nővéreknek. Boldoggá avatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták szentté.

Ünnepnapja: január 18.