Besenyőtelek, 1879 - Pécs, 1946 folklorista, néprajzkutató

Parasztcsaládból származott, 1905-ben avatták bölcsészdoktorrá. 1905-1939 között a tanügyigazgatásban dolgozott (Lugos, Kolozsvár, Nagyenyed, Csíkszereda, Debrecen, Pancsova, Szekszárd; 1924-től élete végéig Pécsett). Falusi tanítókból néprajzi gyűjtőhálózatot szervezett. Fő műve mesekatalógusa, a magyar népmesék első korszerű rendezése, melynek megjelenését már nem érte meg. Tanulmányaiban a mese és néphit, a monda és a mese, a népköltészet és a műköltészet kapcsolatával foglalkozott.

Főbb művei:
Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből (1907); Baranyai magyar néphagyományok (1-3., 1940); Magyar népmesetípusok 1-2., 1957); Égigérő fa (1958); Régi magyar népmesék Berze Nagy János hagyatékából (1970); Nap és Tükör (1982).

Vélemények: Berze Nagy János

Beléphet facebook név/jelszó párosával is, ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.

Bejelentkezek
facebookon keresztül