Csabai kolbász

Egyedi ízű, természetes bélbe töltött, füstöléssel és szárítással tartósított kolbászféleség. Íze jellemzően paprikás, fűszeres.

Kenyérrel fogyasztják, és Magyarországon szívesen esznek hozzá zöldpaprikát. Bortermelők borkorcsolyaként kedvelik, a németlakta vidéken a sörhöz is csemegeként kerül az asztalra.

A csabai kolbász olyan helyi, békéscsabai és a Csabáról kirajzott falvak (Medgyesegyháza, Ambrózfalva) lakói által készített húskészítmény, amelyet a szlovák és a magyar parasztok a házi vágások során alakítottak ki. A csabai kolbász kritériuma azonban nem a készítés helye, hanem a készítés módja, az összetétel és a fűszerezés. Ízét alapjaiban határozza meg a füstölés: korábban szabad kéményben, szalma vagy kukoricaszár füstjével, a XX. században pedig bükkfa fűrészporral vagy kukoricacsutkával füstöltek.

A csabai kolbász vörösesbarna színű, rúd alakú készítmény. A rudak átmérője 4-4,5 cm, hosszúság 45-50 cm. Kisebb méretű párokat is készítenek, azok átmérője 3,5-3,8 cm, hosszúság 25 cm.

Szárítás, füstölés után a felülete száraz tapintású. Ha felvágjuk, a színe a paprikától jellemzően piros, jól látható hús- és szalonnaszemcsékből áll. 100 kg késztermékhez 135-140 kg nyersanyagot (sertéshúst, sertés hasi szalonnát és 10-15% arányban marhahúst is) használnak. Fűszerezéséhez 1200-1800 g édes-nemes pirospaprikát és erős, úgynevezett rózsapaprikát, valamint fokhagymát, pácsókeveréket (konyhasó salétromsó vagy nitrites sókeverék), őrölt fekete borsot, durvára őrölt köménymagot és nagyon kis mennyiségben cukrot adagolnak.

(Forrás: Hagyományok, ízek, régiók - FVM AMC Kht., 2001)