Egry József

Újlak, 1883. márc. 15. - Badacsonytomaj, 1951. jún. 19. festőművész

Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál Budapesten kezdte, majd Münchenben folytatta. 1905-ben Párizsban a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906-1908 között a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa. 1912-ben pártfogói jóvoltából Belgiumba ment tanulmányútra. Az I. világháború után Badacsonyban telepedett le, számtalan helyen és témában festette meg a Balatont. Az 1920-as évektől csaknem kizárólagos témája volt.

A Balaton Egrynek nem pusztán tájélményt adott; a Balaton "nekem mindent jelent, kiegészítője életemnek" - vallotta a művész. A kritikusok a "fény festője", sőt "megszállottja" jelzővel illették. Először a expresszionizmus formanyelvén fejezte ki magát, majd egyéni stílust teremtett. Olajpasztell festésű képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet. Az Ernst-díjat 1924-ben, a Szinyei-tájképdíjat 1926-ban nyerte el. 1948-ban elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. A festő egykori, badacsonytomaji műterme ma emlékmúzeum.