Györffy István

Karcag, 1884. febr.10. - Budapest, 1939. okt. 3. néprajzkutató

A neves néprajzkutató 1909-től a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának (Néprajzi Múzeum) munkatársa, 1934-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a néprajz első nyilvános, rendes tanára. 1938-tól a Táj- és Népkutató Központ vezetője. Tudományos munkássága nagy hatással volt a magyar néprajztudomány fejlődésére, módszertani, szemléletbeli gazdagodására.

Györffy István saját kutatásai során az anyagi kultúra, azon belül a gazdaság és a település néprajzának összefüggéseivel foglalkozott. Jelentősek a népviseletet vizsgáló tanulmányai, valamint a magyar néprajzi csoportokat és tájakat bemutató írásai. Művelődéspolitikusként következetesen a népi és a nemzeti kultúra ötvöződésének szükségességét hangsúlyozta. A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben választotta tagjai sorába. Később róla nevezték el a parasztfiatalok Györffy István Kollégiumát.

Főbb művei:

Nagykunsági krónika (1922, 1984); Magyar népi ruhahímzések (1929); Matyó szűrhímzések (1930); Néphagyomány és a nemzeti művelődés (1939); Magyar nép - Magyar föld (1942); Magyar falu - Magyar ház (1943); Matyó népviselet (1956).