Herman Ottó

Breznóbánya, 1835. jún. 26. - Budapest, 1914. dec. 27. természettudós, néprajzkutató, polihisztor, politikus

Tizenkét éves volt, mikor szülei a Miskolc melletti Alsóhámorba költöztek. Középiskolai tanulmányait Miskolcon, az evangélikus főgimnáziumban végezte. Később kitanulta a géplakatos szakmát, majd a bécsi politechnikumba járt. Természettudományos ismereteit autodidakta módon szerezte. Dalmáciai katonai szolgálatban, lengyel szabadságharcosok sorában harcolt. Hazatérése után Kőszegen helyezkedett el, és fényképészként dolgozott. Ott ismerkedett meg Chernel Kálmánnal, akinek javaslatára 1864-ben Erdélybe költözött, és részt vett az Erdélyi Múzeum adattárának létrehozásában. Ekkor tudományos érdeklődése elsősorban a madarakra és pókokra irányult.

A Természettudományi Társaság megbízására feldolgozta és megírta a hazai pókfauna rendszerét. A többi, jelentős tudományos művének megírásához az adott újabb lendületet, hogy 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában kapott állást. Kivette részét a közéletből is: 1879 és 86 között Szeged, Miskolc és Törökszentmiklós függetlenségi párti képviselője. Kossuth Lajost két alkalommal is meglátogatta Turinban (1887, 1892). A madártani tanulmányok teljesebbé tétele érdekében 1888-ban Norvégiába utazott. Utoljára 1888-től 91-ig volt képviselő, ezt követően elsősorban kutatómunkájának élt. Foglalkozott néprajzzal, régészettel, nyelvészettel. Az ő nevéhez kötődik hazánkban az ősemberkutatás megkezdése, a Magyar Ornitológiai Központ létrehozása, az Aquila című madártani lap megindítása. Hamvait 1965-ben a felsőhámori temetőben helyezték örök nyugalomra.

Főbb művei:
Erdély bőr- és egyenesröptűi (Kolozsvár, 1871); Magyarország pókfaunája (I-III. Bp., 1876-79); A magyar halászat könyve (I-II. Bp., 1887-8S); A halgazdaság rövid foglalatja (Bp., 1888); Petényi János Salamon (Bp., 1891); A miskolci palaeolith lelet (Bp., 1893); Az északi madárhegyek tájáról (Bp., 1894); A madárvonulás elemei Magyarországon (Bp., 1895); Az ősfoglalkozások: Halászat és pásztorélet (Bp., 1898); A madarak hasznáról és káráról (Bp.; 1901); A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Természeti képek (Bp., 1959).