Katona József

Kecskemét, 1791. nov. 11. - Kecskemét, 1830. ápr. 16. drámaíró

Kecskeméten, Szegeden és Pesten végezte tanulmányait. Az utolsó filozófiai évet (1809/1810) és a jogot Pesten végezte (1813). Ügyvédi munkája mellett tanulmányozta a történelmet, eljárt a magyar színielőadásokra, fordításokat és átdolgozásokat készített a társulat számára, műkedvelő színészként maga is fellépett. A színpadi gyakorlatnak köszönhetően megismerte a drámaírás mesterségét. A színházhoz való kötődését a Déryné iránti rajongása is fokozta. Egyetlen vígjátékában, az 1814-ben született Rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok közt című darabjában megörökítette a színtársulatban szerzett tapasztalatait, és leírta azt is, hogy csalódott Dérynében.

A fordítások, dramatizálások, kisebb színpadi játékok után több önálló történelmi drámát is írt, ezek közül kiemelkedő a Ziska (1813) és a Jeruzsálem pusztulása (1814). Drámáiban gyakran mutat be olyan ellentéteket, amelyek lázadást vagy forradalmat szítanak. Amikor 1814-ben az Erdélyi Múzeum című folyóirat drámapályázatot hirdetett - a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitása alkalmából előadandó történeti drámát vártak a szerzőktől -, Katona József megírta fő művét, a Bánk bánt. Az Erdélyi Múzeumban a beérkezett tizenkét pályamű közül csak hatról közölt bírálatot, a Bánk bánt meg sem említették. Így azt sem lehetett tudni, hogy beérkezett-e egyáltalán Katona drámája, vagy csak nem készült róla bírálat.

Később Katona átdolgozta művét, de a cenzúra a drámának csak a kinyomtatását engedélyezte, az előadását nem. Az 1820-ban (1821-as dátummal) nyomtatásban megjelent mű nem keltett különösebb visszhangot, így Katona csalódottan vonult vissza szülővárosába, és ügyészként dolgozott.

1821-ben a Tudományos Gyűjtemény közölte a magyar drámairodalom kialakulásának nehézségeiről írt, Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? című tanulmányát.

A Bánk bán elismerése csak a költő halála után kezdődött. Elöszőr - a cenzúráról megfeledkezve - 1833-ban mutatták be Kassán, majd 1834-ben Egressy Gábor játszotta Kolozsvárt, 1835-ben Budán, 1839-ben pedig Pesten került színre. A mű teljes irodalmi elismerése Arany János és Gyulai Pál tanulmányainak, elismerő kritikáinak köszönhető.