Kiss József

Mezőcsát, 1843. nov. 30. - Budapest, 1921. dec. 31. költő, lapszerkesztő

Apja falusi boltos, anyja a pogromok elől Magyarországra menekült litván zsidó kántortanító leánya volt. Kiss József 7 éves koráig élt Mezőcsáton, 1850-ben a család a gömöri Serkére költözött, itt ismerkedett meg az irodalommal Almási Balogh Sámuel református pap segítségével. Szülei rabbinak szánták, de 13 éves korában Bécsbe szökött, majd hazatért, és 1862-ig folytatta a tanulást. Akkor vándortanítónak állt. 1867-ben, a zsidók emancipációjának kimondása után Pestre ment, hogy kiadassa verseit, amelyek végül saját költségén Zsidó dalok címmel jelentek meg.

Volt nyomdai korrektor, majd a Képes Világ című lap szerkesztője, a temesvári zsidó hitközség jegyzője, biztosítótársulati tisztviselő. Barátai anyagi támogatásával 1890-ben megindította A Hét című irodalmi folyóiratot, amely rövidesen maga köré gyűjtötte a fiatalabb, a hivatalos irodalommal szemben álló írókat. 1910 után, amikor A Hét a Nyugat ellen fordult, népszerűsége csökkent, fokozatosan háttérbe szorult.

Kiss József a XIX. század végi magyar líra egyik legkiemelkedőbb képviselője volt. A Petőfi Társaság 1877-ben, a Kisfaludy Társaság 1914-ben tagjává választotta. Sokszínű költészete a magyar és a zsidó, a népies és modern, a falusi és a városi, az epikai és a lírai, a realisztikus és a mesei elemeket egyesíti.