Kodály Zoltán

(Kecskemét, 1882. december 16. - Budapest, 1967. március 6.)zeneszerző, zenetudós, karmester A nagyszombati érseki gimnázium tanulója volt, de zenei tanulmányokat (zongora, hegedű, gordonka) is folytatott. 1900-ban a budapesti tudományegyetem magyar és német szakos hallgatója lett, és a  Zeneakadémián...

(Kecskemét, 1882. december 16. - Budapest, 1967. március 6.)
zeneszerz?, zenetudós, karmester

A nagyszombati érseki gimnázium tanulója volt, de zenei tanulmányokat (zongora, heged?, gordonka) is folytatott. 1900-ban a budapesti tudományegyetem magyar és német szakos hallgatója lett, és a  Zeneakadémián Koessler Jánostól zeneszerzést tanult. Az 1906-1907-ben tett tanulmányútja során eljutott Berlinbe és Párizsba is, ahol nagy hatással volt rá Debussy muzsikája.

Már 1905-t?l kezd?d?en rendszeres népdalgy?jt? utakat tett, Bartókkal ellentétben kizárólag magyar nyelvterületen. Els? önálló szerz?i estjét 1910. márc. 17-én tartotta. 1907-ben lett a budapesti Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-ban zeneszerzéstanára. 1919 elején aligazgatónak nevezték ki, és ebben a min?ségben vezette az intézetet a Tanácsköztársaság idején is. Emiatt kés?bb fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene, visszafokozták tanári beosztásba, és egy évre szabadságra küldték.

Az 1920-as évek hozták meg számára a világhírnevet. 1923-ban a székesf?város fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi programra komponálta alkotóm?vészetének egyik csúcsát, a Psalmus Hungaricust, ez a m? hamarosan az egész világot bejárta. 1926-ban Zürichben, 1927-ben Hollandiában, Angliában, Németországban és az USA-ban is bemutatták. A Psalmus diadalútja jelentette egyúttal Kodály karmesteri m?ködésének a kezdetét is.

Munkásságának következ? jelent?s állomása az 1926-ban bemutatott Háry János daljáték, illetve zenekari szvit volt. Ebben az id?ben barátkozott össze Arturo Toscaninivel, és neki ajánlotta az 1929-ben átdolgozott Nyári este cím? zenekari kompozícióját; a nagy olasz karmester Amerikában számos Kodály-m?vet mutatott be - nagy sikerrel és ez inspirálta a zeneszerz?t is.

A saját alkotások mellett odafigyelt a zenei nevelésre, az iskolai ének- és zeneoktatásra, az énekkari m?vek gyarapítására. A népzenegy?jtésnek, feldolgozásnak köszönhet?en nagyon sok népzenei alapú kórusm?vet írt. 1937-t?l a Zenem?vészeti F?iskolán népzenét adott el?. 1940-t?l a Magyar Tudományos Akadémián a Magyar Népzene Tárának szerkesztését vezette. Irányítása alatt jelent meg a sorozat els? öt kötete (1951, 1953, 1955-56, 1959, 1966). Számos zenei társaságban, szervezetben töltött be fontos szerepet. Ebben az id?ben már ? volt a magyar zenei élet legjelent?sebb személyisége, nemcsak itthon, de külföldön is nagyra becsülték munkásságát és személyiségét.

Munkásságával - Bartók Béla mellett - a legmagasabb szinten képviselte a magyarság zenekultúráját. A zenetudósok szerint a reneszánsz vokálpolifónia mesterei óta Kodályon kívül nem volt zeneszerz?, aki hasonló súllyal és színvonalon kezelte volna az énekkart. Sokat tett az iskolai ének- és zeneoktatás megújításáért, nemzeti tradíciók, a magyar nyelv meg?rzéséért. Több külföldi egyetem díszdoktora, nemzetközi szervezet tiszteletbeli tagja volt, munkásságának elismeréseként kétszer is kapott Kossuth-díjat (1948, 1952).

Fontosabb m?vei:

Nyári este (zenekar, 1905, átdolg. 1929-30); Magyar Népdalok (Bartókkal együtt, 1906); I. vonósnégyes (op. 2. 1908-09); Marosszéki táncok (zongora, 1927; zenekari változat, 1930); Székelyfonó (daljáték, 1924-32); Magyar népzene (ének-zongora, 1-10. füz. 1924, 11. füz. 1964); Galántai táncok (zenekar, 1933); Budavári Te Deum (1936); Kállai kett?s (ének-zongora, 1937; zenekari változat, 1950); Felszállott a páva (variációk zenekarra, 1938-39); Concerto (1939); Csendes mise (orgona, 1942); Missa brevis (vegyeskar-orgona v. zenekar, 1944); Czinka Panna (daljáték, 1946-48); Magyar mise (ének-zongona, 1966); továbbá: kórusm?vek a cappella; zenepedagógiai m?vek.

Írásai:

Ötfokú hangsor a magyar népzenében (Zenei Szle, 1917); Béla Bartók (La Revue Musicale, 1921); Erdélyi magyarság. Népdalok (Bartókkal együtt, Budapest, 1923); Gyermekkarok (Zenei Szle, 1929., 2. sz.); A magyar népzene (Budapest, 1937; Vargyas Lajos példatárával: 1952); Arany János népdalgy?jteménye (Gyulai Ágosttal együtt, Budapest, 1953); A zene mindenkié (Szöll?sy András szerkesztésében, Budapest, 1954) Visszatekintés (Bónis Ferenc szerkesztésében, Budapest, 1965).