Kunffy Lajos

Orci, 1869. okt. 2. - Somogytúr, 1962. márc. 12. festő

Elvégezte Pesten a Jogi Egyetemet, majd Münchenbe, onnan pedig Párizsba ment a Művészeti Akadémiára. 1894-ben fejezte be tanulmányait. Művészetével a plein-air, azaz a napfénnyel és levegővel átitatott természeti látvány igazságait, szépségeit kutatta. Életének főbb állomásai: Kaposvár, München, Párizs, Somogytúr, Budapest és ismét Somogytúr. Kunffy a Párizsi Szalon állandó kiállítóművésze volt a XX. század első évtizedében. Képeinek színesítéséért, az egzotikus, festői motívumokért beutazta Madridot, Taorminát, Tuniszt, s végül Somogytúron találta meg a számára megfelelő ihlető forrást.

A II. világháború következtében érték az első sorscsapások a nagy tiszteletnek örvendő művészt. Budapest ostroma alatt a Gellért Szálló óvóhelyén bújt meg feleségével. Ezalatt a somogytúri házát feldúlták, kifosztották, közel ezer képe elveszett. Birtokát elvették. Visszavonultan, elszigetelődve élt még 17 évig. Főbb műveit odaajándékozta a múzeumnak. "A jó sorsa ezután sem hagyta cserben - írta róla Horváth János tudományos referens. - A sors iróniája volt, hogy a szocializmus művészpolitikája fölfedezte magának Kunffy negyven évvel korábban festett népélet-képeit, mert abban látta a szocialista realizmus példaadó hagyományát. Egyre fokozódó elismerés vette körül a politikai szempontból mindig kívülálló idős mestert."

Somogytúri műterme már életében, 1958-ban nyilvános múzeum lett. Földi maradványai a műterem előtti sírban nyugszanak.