Mikszáth Kálmán

Szklabonya, 1847. jan. 16. - Budapest, 1910. máj. 28. író, újságíró

Kisbirtokos szülők gyermeke. A gimnázium első hat osztályát Rimaszombatban végezte, majd 1866-ban Selmecbányán érettségizett. Pesten jogot hallgatott, de nem szerezte meg a diplomát. 1871-ben Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabírónál helyezkedett el szolgabírósági esküdtként, később ügyvédgyakornok lett, de több fővárosi lapban is megjelentek írásai. Ekkoriban ismerkedett meg elöljárója lányával, Mauks Ilonával, akit a szülők vonakodása ellenére 1873-ban feleségül vett. Az ifjú pár a fővárosba költözött, de a feleség betegsége miatt hazaköltözött a szüleihez.

A válás után néhány évvel, 1882-ben Mikszáth újra megkérte Ilona kezét, és még abban az évben újra összeházasodtak. A megélhetés nehézségei miatt ebben az időben Mikszáth sokat fordított, népszínműveket, meséket írt, majd pedig politikai karcolatokkal, tárcákkal jelentkezett, híresek lettek a vitriolos parlamenti írásai. 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt.

Országos jelentőségű íróvá a Tót atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) történetei tették. Nagyszabású regényei közül legnagyobb sikerét a Szent Péter esernyőjével (1895) és a Beszterce ostromával (1895) aratta, de nagy érdeklődést keltett a Különös házasság (1900) és A Noszty fiú esete Tóth Marival (1908) is. Az utolsó regénye, a Rákóczi-korban játszódó A fekete város (1911) könyv alakban való megjelenését már nem érte meg.

Összegyűjtött munkáiért 1907-ben elnyerte az MTA nagyjutalmát. A magyar irodalomtörténet a magyar kritikai realista próza egyik legnagyobb mestereként tartja számon Mikszáthot.