Munkácsy Mihály

Munkács, 1844. febr. 20. - Endenich, 1900. máj. 1. festő

Apja, a bajor származású Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. A család 1848-ban Miskolcra költözött. Mihály - szülei korai halála után - 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után visszavonultan, szerény körülmények között élt Békéscsabán.

A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett, s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult az ott élő, Fischer nevű német festőtől. Ezt követően megismerkedett Szamossy Elek festőművésszel, aki magához vette és tanította. Később Gerendásra költözött nagybátyjához. Ott készítette 1863-ban első festményét, a Levélolvasást. Még abban az évben Pestre ment, és kapcsolatba került a kor festőművészeivel. Ekkor vette fel a Munkácsi nevet, mely később Munkácsy lett.

Pártfogóinak köszönhetően 1865-ben Bécsbe utazhatott, ahol beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. A következő esztendőben már Münchenben tanult, majd állami ösztöndíjjal Párizsba került. Utazásainak köszönhetően megismerkedett a kor jelentős festőművészeivel. 1869-ben festette első világsikert hozó művét, a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Siralomházat. A kép témája a magyar szabadságharc utáni betyárvilág. Ebben az időszakban készültek a kritikai realista szemléletű, népi tárgyú művei: a Részeges férj hazatérése, a Tépéscsinálók, majd miután végleg Párizsba költözött, elkészült: az Éjjeli csavargók; a Köpülő asszony; a Zálogházban; a Műterem. A Milton című nagyméretű művével elnyerte a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét, és ez Európában és Amerikában egyaránt sikeressé tette a művészt.

Ezt követte a Krisztus Pilátus előtt (1881), és a Golgota (1883). Ezek a hatalmas vásznak Sedelmeyer képkereskedő rendelésére készültek. A nagy kompozíciók mellett Sedelmeyer szorgalmazta a szalon-intérieurök ábrázolását. Ekkoriban festette virágcsendéleteit és tájképeit is. A millenniumi előkészületek jegyében készült Honfoglalás-freskója (1893, a budapest Országház elnöki fogadótermében) már akadémikus vonásokat mutat. A Krisztus-trilógia harmadik darabja, az Ecce Homo 1896-ban született (a Trilógia ma debreceni Déri Múzeumban látható). Utolsó nagy műve a bécsi Művészettörténeti Múzeum mennyezetképe volt.