Remenyik Zsigmond

Dormánd, 1900 - Budapest, 1962 író

A dormándi földesúr fia érettségi után a régi magyar úri szokás szerint jogásznak indult. Ráadásul éppen Nagyváradon kezdte pályáját, ahol az akkori modern magyar irodalom egyik középpontja volt, így - mint művészei hajlamú embert - könnyen elragadta az írás vágya. Az első világháború után a húszéves Remenyik nekivágott a nagyvilágnak, eljutott Dél-Amerikába, közel hét évig ott élt. Ezekről az évekről ír a Vész és kaland (1940), valamint a Vándorlások könyve (1956) című műveiben.

1927-ben megelégelte a világcsavargást, és hazajött. Többek között József Attilával dolgozott a Szép Szónál. Ezt követően bontakozott ki élete nagy művének körvonala. Balzaci méretű regényfolyamot akart írni a magyar úri osztály lehanyatlásáról, a kapitalizmus embertelenségéről, a társadalmi igazságtalanságról, a megalázásokról. A nagy mű gyűjtőcíme: Apokalipsis humana, utalva a bibliai Apokalipszisra. Az írónak élete folyamán sikerült is huszonkilenc regényt írni belőle.

A szakemberek szerint legérdekesebbek talán azok a regényei, amelyekben a vidéki nemesi famíliák széthullásáról írt, például a Por és hamu vagy az Ősök és utódok. A vidéki úri világra és az író saját benső életére a még 1937-ben írt Bűntudat a legjellemzőbb.

A regények mellett színpadi művekkel is próbálkozott. Még a negyvenes években írta Az atyai házat. Másik drámai sikere a késői években, 1955-ben volt Kard és kocka című színpadi játékával, amelyből hamarosan népszerű játékfilmet is készítettek.