(Kaposvár, 1861. május 23. - Kaposvár, 1927. november 25.)festő 1884-ben iratkozott be a müncheni akadémiára, majd 1887-től Párizsban tanult. Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, de bekapcsolódott a francia modern művészeti életbe is. Miután elszakadt Munkácsy...
(Kaposvár, 1861. május 23. - Kaposvár, 1927. november 25.)
festő
1884-ben iratkozott be a müncheni akadémiára, majd 1887-től Párizsban tanult. Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, de bekapcsolódott a francia modern művészeti életbe is. Miután elszakadt Munkácsy hatásától, sikerült megtalálnia saját formanyelvét.
1889-ben festette Nő fehérpettyes ruhában című posztimpresszionista képét. Ezekben az években lett a kiváló szobrász, Aristide Maillol barátja, akivel 1892-ben közös műterme volt, és később nagyszerű portrét is festett róla (Párizs, Modern Múzeum). Egészen 1901-ig dolgozott Franciaországban, azokban az években készült pl. az Ágyban fekvő nő, az Öreganyám, Kuglizók című képe.
Párizsból többször hazalátogatott, 1895-ben festette Apám, anyám című kettős mellképét, majd két év múlva a Szüleim negyven éves házasság után című művét. Miután hazaköltözött, itthon is bemutatta alkotásait, de a magyar közönség nem igazán értette művészetét. 1901 nyarán Belgiumban, majd Oroszországban járt tanulmányúton. Művészetében "fekete korszakát" dekoratív szecessziós színvilág, majd a friss pasztelltechnikával készült impresszionisztikus forma váltotta fel.
1904-ben festette Amikor az ember visszaemlékezéseiből él című művét, melyre 1906-ban társulati díjat kapott. Az 1906-os kiállításának már nagy sikere volt. Ekkoriban leginkább Kaposvár mellett, az ún. Róma-villában dolgozott. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. Ezt a korszakát a vattaszerűen szabdalt, foltos festékfelrakásokról "kukoricásnak" nevezte el. Ekkor született főbb művei közé tartozik pl. az Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett.
1912-ben készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre alapításában, a Nyugat mozgalmában. Ady barátja volt. 1914-ben Párizsban az I. világháború kitörésekor internálták, csak 1915 februárjában tért haza. Az internálásban készített rajzait 1915-ben az Ernst Múzeum mutatta be. A háború után alkotta nagy erejű íróportréit (Móricz, Babits, Szabó Lőrinc stb.), 1926-ban a firenzei Uffizi Képtár híres önarcképgyűjteményébe került Rippl-Rónai egyik portréja. Kaposváron tiszteletére Rippl-Rónai művészeti díjat alapítottak. Egykori villája ma emlékmúzeum.
Beléphet facebook név/jelszó párosával is, ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.
Bejelentkezeka felhasználónevemmel Bejelentkezek
facebookon keresztül