Szabó Lőrinc

Miskolc, 1900. márc. 31. - Budapest, 1957. okt. 3. költő

Először gépészmérnöknek készült, de később az egyetem bölcsészkarára iratkozott be, bár csak rövid ideig volt egyetemi hallgató. 1921-ben belépett Az Est szerkesztőségébe, ahol előbb gyorsíró, majd újságíró, később pedig olvasószerkesztő lett. Az irodalmi életben először műfordításaival tűnt fel (Shakespeare: Szonettek, 1921, Omár Khájjám: Rubaiját, 1922), 1922-ben jelent meg első verseskötete Föld, erdő, Isten címmel. Már ezek a költemények is megmutatták tehetségét, és megalapozták az őt megillető rangot.

A következő évben látott napvilágot a Kalibán című verseskötete. Jellegzetes költői egyénisége A sátán műremekei (1926), majd a Te meg a világ (1932) című köteteiben bontakozott ki. Pandora címmel -1927-ben - művészeti és kritikai folyóiratot indított, de csak fél évig élt a lap. Az újságírói munka mellett sokat fordított angolból (főleg Shakespeare-műveket), franciából (Babitscsal és Tóth Árpáddal Baudelaire Romlás virágait, önállóan Verlaine verseit; Villon Nagy Testamentumát, Moliere Nők iskoláját, oroszból (Puskint, Krilovot), németből (Goethe Wertherét). Műfordításainak nagy részét az Örök barátaink (I., Budapest, 1941., II. Budapest, 1958) c. kötetében tette közzé.

Az 1930-as években sokat utazott külföldön. Ebben az időben már elismert költő volt, tagja a Kisfaludy, a Lafontaine és a debreceni Ady Társaságnak. Háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal (1932, 1937, 1943). 1943-tól a hivatalos politika támogatása jelent meg írásaiban. Emiatt 1945 után hosszabb ideig hallgatni kényszerült. Csak 1947-ben jelent meg újabb kötete, a Tücsökzene. Csak 1956 után kapcsolódott be ismét az irodalmi életbe.

Munkásságának elismeréseként megkapta a Kossuth- (1957) és a József Attila-díjat (1954) is.