Kolozsvár, 1835. máj. 8. - Budapest, 1910. aug. 21. festőművész

Eredetileg mérnöknek készült, a bécsi műszaki egyetemen tanult, de már ebben az időben megkezdte képzőművészeti tanulmányait is. Miután 1855-ben visszatért szülőföldjére, sokáig cégtáblafestéssel és rajztanítással tartotta fenn magát. Egy ideig Csehországban dolgozott, majd 1859-ben Münchenbe ment, hogy az ottani világhírű Akadémián Karl von Piloty tanítványa legyen. Itt festette ifjúkori Önarcképét.

Számtalan alkotásán magyar történelmi eseményeket örökített meg. Ezeken az alkotásokon jól megfigyelhető a romantika és az akadémizmus jelenléte. Egyéni stílusára jellemző volt az akadémikus komponálás, a lélektani pontosság és a naturalisztikus anyagábrázolás. Mint pedagógus sokat tett az ifjú képzőművészekért. Halála után tiszteletére nagyszabású emlékkiállítást rendeztek 1911-ben és 1956-ban a Műcsarnokban. Szadai házában emlékmúzeumot rendeztek be.

 

Jelentős művei:

  • II. Lajos király holttestének megtalálása (1860)
  • Deák Ferenc (1869)
  • VII. Károly császár menekülése (1863)
  • Mohácsi vész (1866)
  • Egri nők (1867)
  • V. László (1870)
  • a Nő élete című 12 darabból álló ciklus (1871)
  • Zrínyi kirohanása (1879)
  • A pécsi székesegyház két freskója és a Szent Mór-kápolna faliképei (1887-89)
  • Lotz Károllyal és Deák Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskói (1889-90)
  • a Mátyás-templom több freskója (1890-96)
  • a kecskeméti városháza dísztermének freskói 1896-97-ben

Vélemények: Székely Bertalan

Beléphet facebook név/jelszó párosával is, ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.

Bejelentkezek
facebookon keresztül