Vörösmarty Mihály

Pusztanyék, 1800. dec. 1. - Pest, 1855. nov. 19. költő, drámaíró

Apja gazdatiszt volt Pusztanyéken. Előbb Székesfehérváron, majd Pesten járt gimnáziumba. Mivel az apja halála miatt súlyos anyagi helyzetbe került a kilencgyermekes család, 1817-ben nevelőséget vállalt a Perczel családnál Pesten és a Tolna megyei Börzsönyben. Közben elvégezte a jogot, ügyvédi oklevelet is szerzett, de ügyvédként nem dolgozott. Beleszeretett tanítványai testvérébe, Perczel Etelkába, és ez az érzés 1844-ig költészetének egyik ihletője lett.

Versei 1823-tól jelentek meg, neve akkor vált országosan ismertté, amikor 1825-ben napvilágot látott a honfoglalásról szóló eposza, a Zalán futása. Ezt követően sorra írta kisebb-nagyobb eposzait (Cserhalom, 1825; Tündérvölgy, 1826; Délsziget, 1826; Két szomszédvár, 1833), és lírai költeményeit. Az irodalomtörténet a legnagyobb magyar romantikus költőként tartja számon Vörösmartyt. Munkásságával hozzájárult a mai magyar költői nyelv megteremtéséhez. Szemléletmódjának, stílusának, újszerű megoldásainak köszönhetően a Nyugat nemzedéke is mesterének tartotta.

A versek, eposzok mellett színpadi műveket is írt: 1827-ben jelent meg a Salamon király című tragédiája, 1831-ben a Csongor és Tünde. Ő szerkesztette 1827-től 1832-ig a Tudományos Gyűjteményt, és az ehhez tartozó Koszorút, vezette az Auróra-kört, a Kisfaludy Társaság egyik alapítója volt, munkásságának elismeréseként többször kapott akadémiai jutalmat. 1937-ben megírta a magyar nemzet második himnuszává vált Szózatot. Több romantikus tragédia szerzője: Vérnász, 1833; Marót bán, 1838; Áldozat, 1839; Cillei és a Hunyadiak, 1844. Az ő egyfelvonásosával, az Árpád ébredésével nyitották meg 1837-ben a Nemzeti Színházat. 1843-ban feleségül vette Csajághy Laurát, hozzá írta A merengőhöz című versét.

Jelentős költeményei:

A Guttenberg albumba, 1840; Gondolatok a könyvtárban, 1845; Liszt Ferenchez, 1841, Jóslat, 1847.

Örömmel üdvözölte az 1848-as forradalmat, képviselő is lett, és Kossuth híveként követte a kormányt Debrecenbe. A szabadságharc bukása, a világosi fegyverletétel után bujdosott, de 1850-ben kegyelmet kapott. Ezt követően visszavonultan, búskomorságban élt, viszont 1854-ben még megírta a legszenvedélyesebb magyar rapszódiának tartott költeményt, A vén cigányt.