Ybl Miklós

Székesfehérvár, 1814 - Budapest, 1891. építész

A XIX. század második felének legnagyobb magyar építésze. Legnevezetesebb alkotása az Operaház (1875-84), amelyet a szakma a korabeli európai építészet kimagasló alkotásaként tart számon.

Ybl Miklós a bécsi Politechnikum elvégzése után 1832-től Pollack Mihály, 1836-tól négy évig Koth Henrik irodájában dolgozott. Ezt követően Münchenben, majd Itáliában tanult. Hazatérése után Pollack Mihály fiával, Ágostonnal társult; együtt építették át gróf Batthyány Lajos ikervári kastélyát, majd 1845-től 1855-ig építette első főbb művét, a fóti templomot, 1851-ig Károlyi István építésze volt, Fóton lakott, és Károlyi birtokain több épületet tervezett és helyreállított.

Első nagy alkotásai a keleti elemekkel tűzdelt romantikus stílusban készültek (fóti római katolikus templom, budapesti lovarda, a Múzeum krt. 7. sz. alatti ún. Unger-ház stb.). Bár a román formák későbbi munkáiban is megjelennek, második itáliai tanulmányútja hatására, 1860-tól az olasz reneszánsz stílus újjáteremtésének lehetősége foglalkoztatta. Több neoreneszánsz stílusú épületet tervezett: a Budai Takarékpénztár, a Puskin utcai mágnáspaloták, a Bródy Sándor utcai régi Országház, Bankpalota az Egyetem és Reáltanoda u. sarkán stb.). Budapest városképének ma is látható, meghatározó jelentőségű épületei: a bazilika (1867-91); a Rácfürdő; az egykori Fővámpalota (1871-74); a Várkert bazársor, a királyi palota trónterme és krisztinavárosi szárnya stb.). Vidéken is számos templom, bérház mellett kastélyok sokaságát építette.

Tiszteletére róla nevezték el az 1953 óta évenként kiosztásra kerülő építészeti elismerést, az Ybl-díjat.